Bevallom: nekem mindig volt valami furcsa, szorító érzésem a szilveszterrel kapcsolatban.
Mintha az egész egy kicsit erőltetett lenne.
Erőltetett számadás.
Erőltetett értékelés.
Erőltetett újrakezdés.
Mintha december 31-én éjfélkor kötelező lenne lezárni, elengedni, megfogadni, új életet
kezdeni.
Pedig van, amikor csak annyira vágysz, hogy leülj egy kicsit.
Csendben.
Egy gyertya fényénél.
Hogy végre ne csinálj semmit – csak érezd, hol tartasz most valójában.
Egyre inkább azt érzem – és látom –, hogy újrakezdeni nem csak januárban lehet.
Újrakezdeni bármikor tudsz.
Egy hétfő reggelen.
Egy csendes kedden.
Vagy egy olyan estén, amikor meggyújtasz egy Melt My Mood illatgyertyát, és hagyod, hogy a tested és az
idegrendszered is megérkezzen.
Nem kell hozzá új év.
Csak őszinteség.
És egy pillanat, ami rólad szól.
A változás nem naptárfüggő
Sokszor látjuk ezt év elején: a konditermek tele vannak. Januárban még elszántság,
februárban már ritkulás, márciusra pedig visszaáll minden a régibe.
Nem azért, mert az emberek gyengék.
Hanem mert a változást külső időponthoz kötötték, nem belső elhatározáshoz.
Pedig a valódi döntések sokszor nem hangosak.
Nem látványosak.
Hanem csendesek.
Olyanok, mint amikor este lelassítasz, meggyújtasz egy gyertyát, és azt mondod magadnak:
„Most figyelek. Most magamra.”
Ez is változás.
Sőt, gyakran itt kezdődik minden.
Az évértékelés csapdája
Az év vége sokaknál az összehasonlítás ideje.
Honnan hová jutottam.
Mit értem el.
Hol tartanak mások.
És észrevétlenül elfelejtjük megkérdezni a fontosabb kérdést:
Hogyan vagyok én ebben az egészben?
A külvilágban megjelenő dolgokat mérjük – tárgyakat, eredményeket, státuszokat.
Miközben a legnagyobb változások gyakran belső térben zajlanak.
Egy sóhajban.
Egy megkönnyebbülésben.
Egy olyan estén, amikor végre nem hajtod tovább magad, hanem csak ott ülsz a
félhomályban, és hagyod, hogy az illatok, az emlékek, az érzések átjárjanak.
Ezek nem posztolhatók.
De attól még valódiak.
Ami bent változik, az kint is utat talál
Lehet, hogy idén megtanultál nemet mondani.
Lehet, hogy már észreveszed, mikor feszül a tested.
Lehet, hogy jobban vigyázol magadra – akár úgy, hogy teret adsz az esti lelassulásnak, a kis
rituáléknak, amik megtartanak.
Ezek hatalmas dolgok.
Még ha senki más nem is látja.
Ami bent változik, az előbb-utóbb kifelé is meg fog jelenni.
Mindig.
Nem mindent kell most megtervezni
Az év elején gyakran úgy érezzük, mindent ki kell találni előre.
Célokat.
Irányokat.
Listákat.
Pedig lehet, hogy most nem erre van szükséged.
Lehet, hogy most az a legnagyobb ajándék, ha megállsz.
Ha értékeled magad mindazért, amin keresztülmentél.
Ha teret adsz annak, hogy egy kicsit „megolvasszon” a hangulat – nem toljon, nem sürgessen.
Ez az év sokunknak nehéz volt.
És mégis itt vagy.
Amire most érdemes ránézned
Talán segít, ha meggyújtasz egy Melt My Mood illatgyertyát és végig gondolod:
- Nézz rá arra, hol voltál, és arra is, hova szeretnél eljutni.
- Vedd észre azokat a belső változásokat, amik már megtörténtek.
- Nézz rá arra, kik vesznek körül, kik jelentenek biztonságot.
- Lapozd végig a telefonod emlékeit – mennyi szépség volt ott is, ahol nehéz volt.
- És teremts magadnak apró rituálékat. Olyan pillanatokat, amikor megengeded
magadnak a lelassulást, a meleg fényt, az illatokat, a jelenlétet.
Az év vége nem ítélet.
Az év eleje nem verseny.
Lehet, hogy most nem újrakezdeni kell.
Csak hazatalálni magadhoz.
És onnan – a saját tempódban – továbbindulni.
Ölelés, Eszter
*Szerző: dr. Béres Eszter
IG: @bodyandmindmentoring